Én már a Hídépítő Vállalat dolgozója voltam, amikor Mihalek Tamás az egyetem elvégzése után, 1975-ben belépett a cégünkhöz. Vidéki termelő szervezetnél kezdett, de rövid időn belül a központ Beruházási és Műszaki Fejlesztési osztályára került, ahol megtalálta a maga számára legvonzóbb hivatást. Itt rövidesen egy tervezői részleg alakult, ennek tagjaként tervezőmérnöki munkakörben végezte a munkáját.
Néhány év elteltével már jelentős munkákban tervezőként vett részt, illetve végzett el feladatokat, melyek közül a felsorolás szerint a legfontosabbak:
Marx téri felüljáró,
Metró II / B. szakasz,
Komáromi Duna-híd felújítása,
M1 autópályahidak tervezése,
Petőfi híd felújítása.
Az új technológia megjelenésével, a betolásos technológiával épülő hidak építésének kidolgozásában vett részt, az ott nyújtott kiemelkedő fejlődése alapján már tervezési főmérnökként. A betolásos felszerkezetű híd első hazai építésén kerültünk közvetlen szakmai kapcsolatba Tamással, 1989-ben, majd további betolásos hidak építésén végeztünk közösen munkát:
- Berettyóújfalu, Berettyó-híd,
- Orosháza, Szöll körúti felüljáró,
- Debrecen, Homokkerti felüljáró.
Egy másik kihívást a technológia fejlődésében a szabadbetonozásos építéstechnológia jelentette Tamásnak, ahol már irányító tervezőként végezte a munkáját:
M7 Kőröshegyi völgyhíd,
Nyitra, autópályahíd,
M0 Soroksári Duna-híd.
Tervezési területen mindannyian elismertük a szakmai felkészültségét, tudását, kollégái sokszor kérték a segítségét, és elfogadták a véleményét. Mind munkatársi, mind emberi tulajdonságában és szakmai vonatkozásaiban kiemelkedő, és az új technológiák iránt érdeklődő, fáradhatatlan embernek ismertem meg Mihalek Tamást.
Meg kell említenem a Cégcsoporton belül végzett munkáit, ezen belül a HÍDÉPÍTŐK magazinjában megjelent cikkeit, melyek betekintést jelentettek a világ fejlett technológiájával épített mérnöki műtárgyainak műszaki kihívásaiba.
Ma már nyugdíjas éveit tölti, itt kezdet, és innen vonult nyugdíjba, több mint 40 éves munkaviszony után. Közös munkánk közel tíz évig tartott, de egymás iránti tiszteletünk megmaradt.
Kedves Tamás !
Az Életmű Díjhoz gratulálok, kívánok magam és a Hídépítős közösség nevében is egészségben töltött hosszú, nyugdíjas éveket.
Nádházi Ferenc