A Hídépítők Egyesülete által alapított Életműdíjat a 2016. évben egy olyan szakember nyerte el, aki érettségi után azonnal az építési minőség kérdésével kötött egész pályafutására érvényes szerződést. Erről papír nincs. A szakma szeretete bőven elegendő volt.
Első munkahelye 1958-ban az Építőipari Minőségvizsgáló Intézet volt. Itt ismerte meg az építkezéseknél alkalmazott anyagok tulajdonságait, azok vizsgálati módszereit. Közben a műszaki egyetem építész karán 1969-ben szerzett diplomát.
A fiatal, szorgalmas szakembert a kiskörei Tisza II. létesítményéhez hívták. Itt a laboratóriumot fejlesztve közelebb került a kivitelezési gyakorlathoz.
1972-ben került a Hídépítő Vállalathoz. A Minőségellenőrző osztály vezetőjeként az általa létrehozott laboratóriummal, újszerű hidak anyagaival is foglalkozott. A betonoktól elvárták, hogy jól szállítható, jól bedolgozható, gyorsan, vagy éppen lassan szilárduló legyen. A beton optimalizálása, az újonnan megjelenő adalékanyagok kiválasztása érdekében kísérleteket végzett. Régebben a beton terhelhetősége 28 napos korban volt lehetséges. A 2000. évre ez már 1,5 nappal lehetséges volt.
1982-ben a nagyszilárdságú helyszíni betonokkal foglalkozó doktori disszertációját védte meg.
2016-ban hivatalosan is megfogalmazták, hogy jelenleg már a minőség biztosítása az egyik legfontosabb tevékenység. Megállapíthatjuk, hogy Tariczky Zsuzsa a gyakorlatban már 15-20 évvel ezelőtt is, nemcsak a minőség ellenőrzésével, hanem a minőség biztosításával is végezte szakmai munkáját.
Indokolt tehát, hogy az első női szakemberként díjazottnak gratulálva, minimális pontosítással mondjuk az ismert szólást:
EZ JÓ MULATSÁG, NŐI MUNKA VOLT! (Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban)
Wellner Péter