Eddig valamennyi életműdíjas azon szakembereink közül került ki, akik egész pályafutásukat a Hídépítőnél töltötték el. Most első alkalommal egy olyan kollegát díjaztunk, aki egyrészt már az UVATERV-ben is maradandót alkotott, majd két részletben nálunk is.
1958-ban szerzett mérnöki oklevelével az említett tervező intézetnél helyezkedett el. Már az Erzsébet híd tervezésénél is kapott részfeladatokat. Kisebb-nagyobb hidakat alkotott a rajzasztalon, később, a 70-es évek elején tettestárs volt az első szabadon szerelt híd (Kunszentmárton) tervezésében. E pozícióból csábította el a Hídépítő, a kivitelezés technológiai problémájának megoldása reményében. A váltás sikeres volt, tovább épültek az ilyen szerkezetű hidak és 1978-ban az alkotók, köztük Wellner Péter is Állami Díjat kaptak.
Sajnos az utolsó ilyen szerkezet a Marx téri felüljáró lett, amitől díjazottunk híres emberré vált. Egy nem túl súlyos, de látványos hiba hozta hírbe, ami egyébként nem járt számottevő anyagi veszteséggel. A procedúra azzal zárult, hogy tervezői mulasztás nem történt.
Ebben a helyzetben visszament az UVATERV-be, ahonnan a körülmények konszolidációja után visszahívtuk a céghez.
Ez volt talán a legsikeresebb időszaka. A szakaszosan előretolt technológiával épülő hidak közül sokat ő és kollegái terveztek, mások technológiai terveit készítették. Felépített egy olyan műszaki osztályt, mely jelentős hidak tervezésére is tudott vállalkozni. Ennek a csúcsprodukciója a szlovén vasút Nagyrákosi-völgyhídja, ami Péter barátunk kedvenc alkotása.
Hitem szerint ennél nagyobb dobás volt a Kőröhegyi-völgyhíd generál tervezése és hibátlan megvalósítása. A siker a tervezők és a kivitelezők folyamatos párbeszédén és együttműködésén alapult.
2008-ban 75 évesen fejezte be nálunk a munkáját és vonult nyugállományba.
Egy kivitelező vállalat kiváló tervezője kapott méltó elismerést.
Encsy Balázs