A 2013. év végi Garázsbuli során, immár harmadik alkalommal került átadásra az Egyesület által alapított Életműdíj.
A Hídépítők Egyesülete által alapított elismerést 2013-ban Zsigmondi András kollégánknak ítélte oda az Egyesület vezetése. A díjazott bemutatását – szintén az Egyesület elhatározása alapján – mindig a megelőző év díjazottjának kell megtartania.
A díj nyilvános átadására sajnos nem kerülhetett sor, mivel Zsigmondi András betegsége miatt orvosai nem javasolták nagyobb társaságban a részvételt. De nem maradt el a személyes találkozás. Az Egyesület Elnöke Apáthy Endre Úr szervezésében meglátogattuk Zsigmondi Andrást, és az Elnök Úr személyesen adta át az Életműdíjat, egyben gyógyulást, jó egészséget kívánva a kitüntetettnek.
Sokan már nem ismerik Őt, jogosan megkérdezik, hogy ki is az a Zsigmondi András? Nekem jutott az a szerencse, hogy bemutathatom kollégánk életútját, hiszen volt szerencsém elég hosszú ideig együtt dolgozni Vele, együtt érni el közösen sikereket, kudarcokat. A személyeskedésért elnézést kérek, de el kell mondanom, hogy a legtöbbünknek Ő csak „Zsiga” volt.
Zsigmondi András a pályáját 1970-ben kezdte a Hídépítő Vállalatnál. Ő is azok közé tartozik, aki a Hídépítőnél kezdte a hivatását, ott járta végig a ranglétrát, ott érte el a pálya sikereit, nevet szerezni a szakmában.
Na de hogyan is volt ez?
A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építőmérnöki oklevelet 1970-ben. A Hídépítőnél végzett tevékenységét két alapvető szakaszra osztanám. Az első rész a Vállalatnál töltött időre vonatkozna, a második rész 1992-től kezdődően az általános vezérigazgató-helyettesi beosztása idejére, azaz kis csuszással már a Részvénytársaság idejére esett.
Az első időszak:
1970-1972 között Dél–Magyarországon, Makó térségében különböző hídépítési munkákon vett részt kezdő mérnökként.
1973-1974 között a Kunszentmártoni híd építésében már mint építésvezető-helyettes munkálkodott. Itt volt Magyarországon a szabadon szerelt hídépítési technológia első bevezetése, alkalmazása.
1974-től mint építésvezető – szintén a térségben dolgozott – különböző hídépítési munkákon vett részt, többek között a Makó Maros hidat adta át.
A térségben folytatódtak a szabadon szerelt építési technológiával történő hidak kivitelezése. 1975-1979 között Köröstarcsa, majd Körösladány fémjelzi tevékenységét. A Dobozi híd építésénél már csoport-építésvezető.
Látható, hogy a szabadon szerelt építési technológiában jelentős szakmai ismeretekre, gyakorlatra tett szert. Ebben a technológiában nagyon sok új elem szerepelt, a ragasztás, feszítés, szerelési feszültség, lehajlás állapotok, stb. mellett.
A sorozatos hídépítési tapasztalatok eredményezték, hogy 1980-ban felkérték a Budapesti Marx-téri felüljáró (a fiatalabbaknak ma Nyugati téri felüljáró) építésénél szakértői és tanácsadói tevékenység ellátására. Itt kezdődött fővárosi tevékenysége. A Marx–téri felüljáró építése a maga idejében egy szakmai-politikai skandalum volt, amit a városi legendárium ma is őriz. Zsiga a helyreállítási munkákat mai is az egyik legizgalmasabb szakmai bravúrnak tartja.
Következett a Metrós időszak. 1981-1984 között a Metró III. /A szakaszán és az Váci úti felüljáró építésén mint csoport-építésvezető tevékenykedett. Majd ez folytatódott egészen Újpestig.
1988-ban kinevezték a Technológiai Főmérnökség vezetőjévé. Így a metró építése mellé új feladatok, új technológiák társultak. Vert és fúrt cölöpök, szádfalazás, víztelenítés, feszítés, munkagödör körülzárás. Ez igazi mélyépítési kihívás volt! A legszebb az volt benne, hogy ez idő tájt Magyarországon egyedül a Hídépítő foglalkozott CFA cölöpökkel és jet-groutinggal, itt készültek az első kísérleti vizsgálatok és alapozások. Igazi felfedező munka volt.
A második időszakasz:
A Hídépítő Vállalat 1992-ben felső-vezetői változáson ment keresztül. Ettől az időszaktól kezdve Zsigmondi András általános vezérigazgató-helyettes munkakört látott el. Nem változott ez 1993-tól sem, amikor a Vállalat átalakult Részvénytársasággá, új, francia tulajdonossal. Azért nevezem ezt második időszaknak Zsigmondi András életében, mert innen már nehezen lehet egy-egy projektet az Ő kizárólagos tevékenységéhez kötni.
Szinte egészen biztos, hogy az Ő idejében nehéz lenne olyan létesítményt találni, amihez valamilyen formában nem volt köze. Azt hiszem, hogy nem volt kollégánk, akinek valamilyen formában nem volt kapcsolata személyével. Ezt azért mondom, mert mikkel /is/ foglalkozott? Munkaszerzés, lobbizás, kapcsolatépítés, beleszólás a tenderezésbe, ajánlatadásba, a megvalósításba, mindenbe és mindenbe amivel megkeresték.
A Zsigmondi András által betöltött időszak nagyon szerencsésnek minősíthető. A sok gyönyörű létesítmény közül, melyek ebben az időben jöttek létre nehezen emelhető ki néhány.
Anélkül, hogy bármelyiket hátrébb sorolnám néhányat megemlítek.
A Jugoszláv események következményeként a horvátországi sérült vasúti hidak helyreállításában a Hídépítőnek jelentős szerep jutott. Ez köszönhető Zsigmondi Andrásnak a műszaki érdeklődésén túl az IFOR-ral kialakított jó kapcsolatának. Ugyanitt kell megemlíteni a Mostari híd helyreállításában a Hídépítő szerepét, mely mögött ugyancsak Zsigmondi András állt.
Ezen időszakban a jelentős hídépítésekben sem volt hiány.
Csak úgy futtában: Bp-Északi vasúti híd, M0 Északi Duna híd, Köröshegy, Dunaújváros, Nagyrákos, hogy csak a legjelentősebbeket említsem. Mindegyik híd más-más műszaki megoldással, problémákkal. Sikeresen lettek a feladatok megoldva!
Magyarországon is jelentkeztek új feladatok, olyanok, melyek korábban a Hídépítő életében nem fordultak elő. Zsigmondi szívesen foglalkozott ezekkel az új feladatokkal (csatornázás, szennyvíztisztítás, magasépítés, stb.), hiszen hídépítés iránt elkötelezett mérnökök amúgy bőségesen voltak a cégnél.
A Fővárosi Vízműveknek Csepelen ivóvízkezelő létesítményt építettünk. Nemzetközi tenderen, erős konkurencia mellett sikerült a munkát elnyerni. Nem maradt el a folytatás sem. A kialakult külföldi partnerkapcsolattal elnyertük és megvalósítottuk a Dél-Pesti Szennyvíztisztító Telep bővítését, a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telepet. Ezen projektek elnyerésében, a megvalósításban Zsigmondi Andrásnak elévülhetetlen szerepe volt.
De voltak Metró ügyek is. A 4. sz. Metró első tenderét 1992-ben adtuk be. Nemzetközi tender volt, két évig tárgyaltuk az illetékesekkel, majd számunkra kedvező pozícióban megszüntették a tendert. A főtárgyalónk itt is Zsigmondi András volt. A 4. sz. Metró megvalósulása érdekében a Hídépítő tovább lobbizott. Nem eredménytelenül, hiszen az újabb tenderkiírás során az alagútfúrásban, továbbá három állomás építésében is részt vettünk.
A létesítmények mind magukért beszélnek, a Hídépítőt, annak munkatársait, Vezetőit minősítik. Az előzőeket számba véve kijelenthetjük, hogy a Hídépítő sokat kapott Zsigmondi Andrástól.
De azt is kijelenthetjük, hogy Zsigmondi András is sokat kapott a Hídépítőtől. Az a sok feladat eredményes megoldása mind sikerélményt adott számára. A munkatársakkal való jó kapcsolatok, a külső partnerekkel való hatékony együttműködés egy eredményes szakmai út sikerét jelenti. Azt hiszem, hogy az Életműdíj ezt is tükrözi.
De hol is hagytuk abba?
A Francia tulajdonosokkal történt „afférok” eredményeként Te 2008-ban hagytad el a hajónkat. De a szakmát továbbra sem. Úgy tudom, hogy a Margit híd „Mérnökeként” továbbra is hasznosítottad tapasztalataidat és tanácsadói tevékenységedet is szívesen veszik szakmai körökben.
Befejezésül kedves Zsiga!
Gratulálunk!
Úgy készülj, hogy jövőre a Garázsbulin Neked kell a következő életműdíjast köszöntened, az életútját ismertetned.
Baráti öleléssel kívánok jó egészséget!
Kiss Dezső